13És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból. (Mát 13,47.21.43) 14És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá. (Mát 9,36) 15Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget. (1Móz 1,27) 16Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök. (1Móz 2,24) 17Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. (1Kor 7,10.11) 18Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám. (5Móz 24,1) 19És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. (Márk 12,13-17; Luk 20,20-26) 20És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. (2Kir 4,44) 21A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
11A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá. 12A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. (Mát 14,15-21; Márk 6,35) 13Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak. (Luk 9,26; Márk 8,38) 14Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével. (Mát 12,31.32; Márk 3,29) 15És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit. (Mát 10,18-20; Csel 4,7.8) 16Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. (Mát 11,15) 17Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral. (Mát 9,10.11; Márk 2,15.16)
6 1Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl. 2És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken. (Zsolt 16,8-11) 3Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival. (Ján 10,31.39) 4Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe. (2Móz 12,18.3Móz;23,5.4Móz;28,16.5Móz;16,1) 5Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? (Mát 14,15; Márk 6,35; Luk 9,12) 6Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni. (1Kir 2,10; Nehem 3,16) 7Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset. (2Sám 7,12; Zsolt 132,11) 8Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: (Ján 5,18;Ján 5,19) 9Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? (2Kir 4,43) 10Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren. (Luk 24,49; Ján 15,26;16,7) 11Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala. (Zsolt 110,1) 12A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen. (Ján 7,28) 13Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.